Az én Budapestem

 Jó ideje nem posztoltam, ennek pedig az a prózai oka, hogy nem tudtam, hogy kell. Most is véletlenül találtam rá a funkcióra. Hiába no, eddig egy másik oldalon toltam, ami véleményem szerint sokkal inkább felhasználóbarát.
Na mindegy. Mivel suliban voltam, vagy dolgoztam, vagy a kollégiumban vakartam a seggem, sok újat nem láttam Budapestből. Viszont mivel jártam-keltem ide meg oda, szagoltam eleget. Budapest büdös. Vidéki orrnak legalábbis mindenképp. Azt már tavaly se értettem, hogy miért nem gyújthatok rá a belvárosi buszmegállókban, amikor előttem-mögöttem négy-négy sávban zúgnak el mindenféle járművek, okádva magukból a gázokat. Oké, Manyi nénit az nem zavarja annyira, mint ha (nem közvetlenül az orra alá) füstölök. A tápióhirtelengöröngyösi megállókban biztos nagyobb problémát jelentene a dohányzás, hiszen ott minden virágillatú, zöld és üde, pillangók pihennek a fák levelein, stb. De nem, Budapesten nem. Oké, hát akkor nem gyújtunk rá, vagy csak két méterről. Ennek megint nem sok értelmét látom, akit zavar, hogy valaki a közelében dohányzik, azt akkor is zavarni fogja, ha ezt négy lépéssel odébb teszi. A kedvencem az, hogy a kukák persze a megállók "területén" vannak, tehát be kell battyogni a kis csikkünkkel. Egyszer basszon le ezért valaki... mert le fog baszni. Nem téma. Csikkek szerintem ugyanúgy vannak eldobálva. Még jó múltkor a Kelenföldi Pályaudvaron figyeltem meg, hogy a kukákról ott például leszedték azokat a kis rekeszeket, amik az elszívott cigaretták maradványainak hivatottak ott lenni. De plíz, az ember úgyis cigizik. Akkor a füstölgő csikket dobja be a többi szemét közé, hátha szépen felgyullad; vagy tapossa el úgy parasztosan?
Más. Ami engem jobban zavar a füstnél és a kipufogógázoknál, az a csövesszag. Félreértés ne essék, nem akarok általánosítani vagy pökhendi fasznak tűnni, de egyszerűen elegem van már abból, hogy megyek valahova, és nem lehet megmaradni a buszon/villamoson a bűztől. Ugyanakkor utaztam már egy vonalon olyan hajléktalannal is, akiről meg nem mondtam volna, hogy az utcán él, ha nem látom nála a nagy stóc FN-t (mentségemre legyen mondva, azt veszem olykor). De ma... mentem be a suliba, rohantam, tehát örültem, hogy pont időben jött a kék villám. Valahol félúton fölszállt két hobó, az egyikükkel még kutya is volt, igaz: szájkosárral. Hogy koszosak voltak, az még hagyján. Ha nem lenne hol laknom, valószínűleg én se welnesselnék, de ez tényleg kiakasztott. Az egyikük arcára rászáradt a többnapos vérfolyás, keze is feketéllett, hosszú körme alatt már szerintem moha is volt. A másikuk se volt sokkal különb, rajta talán sérülés nem volt, helyette a nadrágja volt összekenve valami barna szmötyivel, amire nagyon szeretném azt hinni, hogy csak sár volt. Be voltam ékelve a sarokba, volt időm megfigyelni. Igazából nem tudom, mi üthetett ma belém. Talán csak elegem lett. Máskor mindig némi sajnálattal vegyes toleranciával figyeltem a csöveseket, háborgó lelkiismeretemet csitítandó öt esetből háromszor biztos adok nekik pénzt vagy cigit. Költik amire költik. Azt az életet én se bírnám ki józanul.
Apropó józan. Másik kedvenc szagforrásom még a piás ember. Másfél éve volt egy eset, hogy csak délig volt órám, uccu vissza a kollégiumba. Volt a buszon egy hmmm... kisebbségi nő, de az már délben úgy be volt állva, mint a gerely. Egy hím egyed támogatta (ájjá' má' nórmálissan, eee!) és óvta az esetleges sérülésektől. Nem az volt a bajom, hogy ontotta magából a kannásborszagot. Az velem is gyakran megesik. De nem délben basszus! Amikor felböffen az a félig emésztett hosszúpörkölttel keveredő Koccintós gyomorsavval körített szaga, az valami priceless.
Aztán vannak még a mosdatlanok. Nem kell hozzá hajléktalannak vagy cigusnak lenni. Elég, ha az illető igénytelen. Oké, még nagykabátos szezon van, befogom a pofám (a szájszagtól még kihullik a hajam... attól az igazi, áporodott szájszagtól, nem attól, ha valaki előtte bagózott vagy épp ebédelt). De április vége felé már kezd beindulni pisztolytáska-idény, ugatnak a hónaljkutyák, és nem kell hozzá békávézni vagy ilyesmi. Elég, ha a megfelelő ember mellett megyünk el. Persze nem mindenki tehet róla. Volt egy tanárom még anno középsuliban, akinek tényleg méterekről éreztük a szagát. Na, ő valami hormonális problémával küzdött, azért volt büdös. De ezerből szerintem egy ilyen, ha van. Zuhany, dezodor. Nem nagy wasistdas. Irigylem azokat, akik nem izzadékonyak, komolyan.
Más szagforrás hirtelen nem is jut eszembe. Ja, elvétve az utcán kaki-pisi maradékok, akár állati, akár emberi eredetűek. Nem akarok ezen sokat gondolkodni.
Lényeg a lényeg, Budapest büdös a különböző forrásokból származó füst, emberszag, végtermékszag miatt. Ettől függetlenül imádom.